... és ami mögötte van

Miért két színű?

Azon lehet vitatkozni, hogy az orosz színek és minta vagy a jelenlegi minta a szebb. Azt tudni kell, hogy a gépek külső karbantartása annál könnyebb minél kevesebb színt és a lehető legegyszerűbb mintát használnak rajta. Ha egy olyan panelt kell megbontani vagy cserélni, ahol két három különböző szín találkozik, a javításhoz három festékre lesz szükség. A jelenlegi gyakorlat a nagy számú gépet állomásoztató légierőknél a gépek festésére egy kompromisszum eredménye az álcázás hatékonysága és a festési és karbantartási költségek között. A korábbi bonyolult mintákat mára szinte teljesen mellőzte az USA és Anglia és egy maximum három színt használnak a gépeik vizuális álcázására. Ez a trend mára a kisebb országokban is kezd terjedni.

(Fotó: Toperczer)

Miért pont ezek a színek?

A nyugati országokban komoly pénzt áldoztak arra, hogy megtalálják a tökéletes álcázást biztosító festést. Természetesen ez nem sikerülhetett , hiszen a festésnek alkalmazkodnia kellene folyamatosan ahhoz a környezethez, ahol az álcázandó jármű éppen tartózkodik. Viszont sok olyan tapasztalatot szereztek, ami segített a legjobb kompromisszum megtalálásában. A végeredmény a SZÜRKE! A szürke nem is szín, hiszen a fény bontásakor nem találunk szürkét, viszont pont ez a tulajdonsága az ami miatt érdekes. A szürke reflektálja a környezetében található színeket azok megváltoztatása nélkül. Ezzel egyidőben az is kiderült, hogy a gép környezethez mért fényessége fontosabb mint a szín. Egy csillogó, vagy csak megcsillanó gépet hamarabb észre lehet venni a fénytelen környezetben.

Hogy érzékeltessem milyen bonyolult kompromisszumok eredménye a gépek festése íme egy példa. 1984-ben az angolok még a második világháborúban bevezetett zöld/szürke (DG/DSG) festést használták a gépeiken. Azonban Németországban az erdők felett ez a Harrierjeiknek nem volt megfelelő, amelyek gyakran települtek ki ideiglenes felszállóhelyekre. Két gépet felül sötétzöldre (NATO IRR Green) alul világoszöldre (Litchen Green) festettek és összehasonlították a korábbi zöld/szürke festéssel. A zöld gépek szinte beleolvadtak a környezetbe. Majd kipróbálták a gépeken a DSG/MSG festést is. A szürke gépek kevésbé voltak hatásosak alacsonyrepüléskor és kitelepüléskor, de főleg a pilóták ellenezték a szürke színt. Az eredmény ismert a GR5. Harrierek már a zöld festéssel jöttek ki. Ezzel egy időre az akkoriban elkezdődött trend ellen haladtak, azonban a GR7-es gépek már a korábban elvetett szürke színekkel (igaz sötétebb árnyalatokkal) kerültek a csapatokhoz. Miért? A zöld valóban jó volt egészen addig, amíg a fenyőerdők felett repült a gép, ahogy kiemelkedett ebből a környezetből, a korábbi előny komoly hátránnyá változott. A szürkék kombinációja biztosítja a legmegfelelőbb kompromisszumot, amely mind földháttérben mind az ég hátterében megfelelő. A másik ok, hogy a fenyegetettség ma többnyire a földről várható. Legalábbis a NATO gépek részére. A NATO képes megszerezni a világ bármely területe felett a légi uralmat így a csapásmérő gépeket már csak a földről fenyegethetik. Erre is egy példa. Az öbölháborúban az A-10-eseket már át sem festették, mivel a bevetésüket a teljes légifölény megszerzése után tervezték bevetni. És így is tettek. Az A-10-esek a nagy európai háborúra készülve kapták meg az álcázófestésüket és ezzel harcolták végig az öbölháborút. Utána azonnal megkezdődött a gépek átfestése a megváltozott fenyegetettségnek megfelelően. A gépek szürke színt és fals kabin festést kaptak. A cél a csöves légvédelmi tüzérek és az ad hoc (lásd Idegen Szavak és Kifejezések Szótára Akadémia kiadó 1994 25. oldal :) légvédelem megtévesztése. A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a gépeinket a legkorszerűbb elvek szerint festették le :).

Megtévesztő kabin festés (false cockpit, false cabin, false canopy, dummy canopy, fake canopy)

Az idők homályába vész a fals kabin festés, a kanadaiak azt állítják, hogy a ők találták ki és egy AT-6 Harvard gépen alkalmazták először 1946-47-ben. Az amerikai változat szerint Keith Ferris amerikai festő találta ki, aki a 70-es években több álcázó festés kidolgozásában vett részt. Ezeket a festési sémákat hívták Heater- Ferris mintának (a Heater becenevű Heatly NAVY pilóta volt). A lényege  elsősorban nem az álcázás volt, hanem a megtévesztés. A gépre festett geometriai minták széttörték a gép alakját megnehezítve közellégiharcban a gép pontos helyzetének a meghatározását, ezt szolgálta a megtévesztő kabin felfestése is ami a koncepció rész volt.

A klasszikus Ferris minta 1976-ból egy F-4J gépen. (Internet)

Ezt a festést kipróbálták több F-14, Navy F-4, agresszor F-5, F-16XL, F-15 gépen. Sőt egy F-4 gépen a japánok is kipróbálták. Maga a minta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, lehetetlen volt a gépeket századszinten karbantartani és annyi előnyt nem jelentett, hogy ezzel a komoly hátrányával  együtt alkalmazzák. Azonban egy század F-4S gépen jó ideig ez a festés volt látható. Az Italeri a mai napig ezzel a festéssel forgalmazza az F-4S makettjét.

Később állítólag szerzői jogi vita kerekedett az ügyből, mert Mr. Ferris úgy gondolta, hogy a használat után neki jogdíj jár, állítólag a kanadiak fizettek is minden F-18 után (a rec.models.scale fórumon egy kanadai állította :). Ez vagy igaz vagy nem, de az biztos, hogy az USA gépein legközelebb az A-10-esen tért vissza a minta az 1991 utáni új festéssel. A 80-as években az angolok is kísérleteztek a fals kabinnal Hawk gépeiken. A gépeken szürkék különböző árnyalatait próbálták ki, az egyik kombináció fals kabintető festést is tartalmazott. Azonban az angolok úgy találták, hogy annyira jól sikerült ötlet ez, hogy a gyakorló gépeken repülő pilótákat megtévesztheti, ezzel csökken a repülőbiztonság. Ezért nem festették fel a gyakorló gépekre a false canopyt és azóta sem alkalmazzák. Igaz az angolok annyira komolyan vették a repülésbiztonságot a gyakorló gépeiken, hogy kísérletet folyattak annak a színnek a megtalálására, ami a legjobb észlelhetőséget biztosítja. Így jutottak el a matt feketéhez, amit a kényessége miatt fényes feketeként vezettek be a gyakorló gépeken. Úgy találták, hogy a fekete az ideális szín ami a felhős és tiszta égen is a legjobb biztonsággal a legtávolabbról észlelhető.
Ha kicsi az esély az éles közellégiharcra, akkor felesleges a tanuló és gyakorló pilótákat egy ilyen festéssel veszélybe sodorni. Ennek a felfestése nem több mint 10 perc alatt megoldható, ha szükséges. Békeidőben felesleges kockázatot jelent, ami csökkenti a repülőbiztonságot. Ez pedig az USA hivatalos katonai szervezeteinek a véleménye.

A fals kabintető tömegesen nem terjedt el, bár rengeteg gépen kipróbálták. Rendszeresítve az USAF szürke festésű A-10 gépein, az olasz AV-8-asokon, a spanyol Mirage F-1 gépeken, a kanadai F-18 és F-5, argentin A-4AR gépeken van. Az említetteteken kívül, talán két francia Mirage 2000C, egy ukrán Szu-27,  pár Marine és Navy  F-18, a 91-es öbölháborúban pár angol Jaguár, egy két japán agresszor F-15-ös, egy Mitsubishi F-1 és több agresszor T-2, pár brazil szürke F-5E, pár német MiG-29-es, a német Eurofighter, több dél-afrikai Cheetah, és legalább egy Mirage F1 hordta, vagy hordja a fals kabint. Érdekes, hogy  az USA agresszor A-4, F-5, F-14, Kfir F-21 gépein a Ferris festéseket leszámítva szinte nem találni fals kabin festést.

Azt sajnos nem tudom a magyar MiG-29-es gépekre milyen megfontolások alapján került fel a fals kabin festés. Mert jópofa, mert trendi? Csak nem a fairfordi show lebegett a festés kiagyalói előtt :). Ha az összes gépet lefestik, akkor talán komolyan gondolták, ha nem, akkor meg kell dicsérnünk a légierő marketing osztályát. A festés sikeres volt!

1-2. Fals kabin magyar módra. (Fotó: Toperczer)

Low-visibility jelzések

Ha a gépet már megfelelően álcáztuk, akkor nyilvánvalóan az álcázás hatékonyságát csökkenthetik a különböző jelzések, amelyeket a gépekre festenek. A jelzések láthatóságának csökkentésében és a színtelenítésében a 70-es években az US NAVY járt az élen, bár maga a megoldás már a II. világháborúban feltűnt. A németek és magyarok a felségjelzésből a fehér keresztet festették át majd később el is hagyták. Az angolok szintén a fehéret hagyták el a kokárdából. Érdekes viszont, hogy a csendes óceáni hadszíntéren a pirosat vették ki a felségjelzésből, a japán gépekkel való összetévesztés lehetősége miatt. Hasonló okból kerültek fel az inváziós csíkok a partraszállás idején az amerikai és angol gépekre. Ott a saját légvédelem ellen kellett az álcázás hatékonyságának csökkentése árán is megvédeni a gépeiket. De számos más példát is említhetnék.

Tompított felségjel és ellenkező színnel festett jelzések. (példa!)

A low-visibility mellett más fogalmakkal is meg kell ismerkednünk. A toned down a letompított jelzéseket jelenti. A counter shaded megoldás szerint a kétszínű gépen a feliratok mindig az ellenkező színnel vannak felfestve. A jelzések méretének csökken- tése szintén bevált fogás. A tompítást többnyire a színes jelzéseken alkalmazzák, bár az angolok a felségjelüket is Ken-kék, Barbie-rózsaszínre változtatták a világos low-viz mintákon. Egy köztes lépésként a felségjelzésből a fehéret vették ki. A piros, kék a szokásos sötétzöld, szürke kamón volt használható. A később bevezetett világos tónusú gépeken a piros kéket elhalványították. Így mutatna a magyar felségjelzés az angol példát alkalmazva és akkor ha csak a körvonalakat festenénk fel. Az USA fegyvernemei a felségjelzést ma már szinte kizárólag szürkékkel és feketével festik fel. Annyiban egyszerűbb volt az ő helyzetük mint más országoké, hogy a felségjelük színtelenül, körvonalaiban is egyedi, mással nem téveszthető össze (persze a vietnámi eléggé hasonló). Egy kokárdával ezt nem lehet megtenni, hiszen például az angol, francia, belga gépek azonnal azonos felségjelet viselnének ha csak a kokárda körvonalai maradnának. Ezen ok miatt a szürkítés sem valósítható meg. Ezen országok meghagyták a színes felségjelzést, de az idők során a méretét jelentősen csökkentették. A csökkentés világbajnoka talán Tájföld, de az olaszok, spanyolok is szorosan a nyomukban vannak.

De lehet, hogy ez kérdés túl van dimenzionálva. Több fórumon olvastam ex US Navy pilóták véleményét akik szerint 3-4 kilométer távolságból már nem lehet pontosan megállapítani, hogy a gépeken milyen jelzések vannak, színesek-e, vagy szürkék. Viszont a Phantomot a 70-es évek elejei füstölős hajtóművével szerencsés légköri viszonyok mellett akár 50 kilométerről is ki tudták szúrni. Persze ők nem tudták megemészteni, hogy a színpompás gépeiket szürkére kellett cserélniük :). A pilóták sisakját is kritikai érte például Kanadában ahol az egyik századé narancsszínű volt. A gyakorló légiharcok során állítólag ezt lehetett először kiszúrni. Hasonlót olvastam a holland F-16-os pilótákról, ahol a fehér sisakot cserélték olivra hasonló okok miatt. Az igazságot csak a pilóták tudják :). Egyébként ezek a pilóták a legnagyobb előrelépésnek az alacsony reflexiójú szürke festést tartják. Ugyanis a gépen megcsillanó fényt lehet a legkönnyebben kiszúrni. (Ezt már a nindzsák is tudták, az emberi szem először a fényt veszi észre, majd a mozgást és csak utána a színeket. Ennyit jutottunk előre 1000 év alatt :-).

Low-viz körvonalas, szürke vagy fekete felségjelet használ: USAF, USN, US Marines, Kanada, Argentina (A-4), Dominika (A-37), Chile (F-5E), Kolumbia (Kfir), Dél-Afrikai Közt. (Cheetah, Mirage F-1), Ausztrália (Hawk, P-3), Új-Zéland (SH-2), Csehország (L-159, Mi-2, Mi-17, Mi-24), Görögország (S-70), Svédország (Gripen, C-130), Kína (Tu-16), Indonézia (F-16), Dél-Korea (F-16, UH-60), Fülöpszigetek, Pakisztán, Szingapur (F-16, F-5, A-4 stb.), Tajvan (F-16, Mirage 2000, Ching-Kuo), Új-Zéland (A-4). A lista valószínűleg messze nem teljes, és a példák számát is bővíthetnénk.

Pár ország amely az utóbbi időben a felségjelzését szinte láthatatlan méretre zsugorította: Finnország, Spanyolország, Olaszország, Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok, Sri-Lanka, Malajzia, Tájföld. És még tucatnyi országot sorolhatnék, akik szintén csökkentették a felségjelzésük méretét igaz, nem olyan mértékben mint a felsorolt országok.
De persze ellenpéldákat is lehet hozni. Az oroszok és az izraeliek nem foglalkoznak sem a falskabinnal sem a low-viz felségjelek alkalmazásával.

Érdekes, hogy az ezred és századjelvényekre a szürke változatot fogadták el, miközben a tízszer akkora felségjelek mérete és színei is változatlanok maradtak. Ennek mi volt az értelme? Hmm hmm.

Angol nyelvű rövidítés?

És elérkeztünk értekezésem utolsó pontjához. HuAF. Azaz Magyar Légierő. Mondjuk ML, vagy MaLé, vagy MagLég, vagy MaL, de miért HuAF?

A nemzetközi légiforgalomban is használt szállítógépeken szinte a világon mindenhol angolul írják fel, vagy angolul is felírják a képviselt ország légierejének a nevét. Harci gépeken viszonylag ritkán jelenik meg az alkalmazó ország neve. Sokkal gyakoribb, hogy az országon belüli önálló légierő neve jelenik meg, a Marine, Marines, Navy ami a haditengerészeti légierő gépét hivatott jelezni vagy az Army, Armée ami a szárazföldi erőkhöz tartozó gépeket jelzi. A feliratok általában az adott ország nyelvén jelennek meg. Az USA a Navy, Marines, AF jelzéseket használja, természetesen ezek angol szavak illetve angol szavak rövidítései. A légierő teljes nevének rövidítése is többnyire az adott ország nyelvének megfelelően kerül a gépekre. Kanada roppant meglepő módon Canada feliratot használ. Pár további példa a teljesség igénye nélkül. A dél-amerikai országokban gyakori a légierő rövidítésének használata a harci gépeken. Az FA a Fuerza Aérea rövidítése, az ezt követő betű jelöli az országot. FAD Dominika, FAG Guatemala, FAH Honduras, FAS Salvador, FAB Bolívia, FAC Kolumbia, FAE Ecuador, FAV Venezuela. Az argentinok és brazilok az egyes légierőket jelzik, ritkán a teljes nevet írják ki, természetesen a brazilok portugálul teszik ezt meg. Peru nem használja a FAP jelzést, a szállítógépekre kiírja a teljes nevet. Az afrikai országok ritkán festik fel a gépekre az országuk nevét vagy a légierejük rövidítését. Nigéria a NAF-ot kiírja, ne felejtsük el, hogy ott az angol a hivatalos nyelv! Az ausztrálok a Navy, Army feliratot használják. Indonézia a TNI-AU feliratot használja egyes gépein, ami a Nemzeti Fegyveres Erők-Légierő jelentéssel bír, hasonlóan a malájokhoz ahol a TUDM azaz Királyi Maláj Légierő rövidítés kerül a gépekre. Thaiföld elég gyakran használ angol feliratokat, viszont ott az angol a beszélt nyelvek között van. Korea használja a ROKAF feliratot a gépein, de beszélt nyelvként náluk a koreai mellett az angol szintén hivatalosan fel van tüntetve a lexikonokban, hasonlóan a Fülöpszigetekhez ahol a Phil Air Force a szerepel a gépeken. India, Pakisztán, Bangladesh bizony angolul használja több esetben a légierő megnevezést. A közel-keleten gyakori, hogy nem csak arabul, hanem angolul is kiírják a gépekre a légierő nevét vagy rövidítését. RSAF Szaudi-Arábia, UAE Egyesült Arab Emirségek, KAF Kuwait, Irán korábban IIAF ma IRIAF. Bahrain a teljes nevét használja arabul és angolul. Érdekes Európában csak a cseh és magyar gépeken fordul elő angol felirat a harci gépeken.

A fentiek után kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem NATO kompatibilis, vagy világszerte elterjedt megoldás, az hogy egy ország a nevét kizárólag angolul írja ki a harci gépeire. Az országunk beszélt nyelvei között nem szerepel az angol, nem voltunk angol gyarmat, vagy befolyási övezet és nem használunk olyan karaktereket az íráshoz ami indokolná az angol feliratot. Átgondolta ezt valaki?